Nyughatatlan, örökmozgó ember volt, nagy gesztusokkal, néha hangoskodva, és mindig szembe nézve. Nem hivatalnoknak született, nem is pártpolitikusnak, s egyik sem volt soha. A rendszerváltás után őt, Kolozsváry Ernőt választották Győr első szabad polgármesterének.

A fizikatanár feleségével minden forintot összekuporgatva, folytonos adósságban, de létrehozta a 20. század magyar képzőművészetének páratlan gyűjteményét. Elsősorban azoknak a műveit kereste, akiket nem szeretett vagy egyenesen tiltott az akkori kultúrpolitika.

Kolozsváry Ernő középiskolai órái aligha lehettek unalmasak. Színes, néha csapongó ember volt, érdekes, izgalmas egyéniség. Érettségi után azonnal elvette feleségül egyik tanítványát, Anikót. Jól választott, hiszen felesége kitűnő ízléssel, meggyőző erővel mindenben a társa lett. Vállalta a lemondást, a kölcsönöket azért, hogy különös egyéniségű, esetenként hányatott sorsú, egy időre külföldön, főleg Párizsban alkotó festők legszebb képeit megvásárolhassák. Nem egy neves kortárs festőtől hallottam: Ernő hihetetlen szemmel és értékfelismerő képességgel rendelkezett. Rámutatott egy képre: ezt megveszem. Hiába ajánlottak neki másikat, őt nem lehetett rábeszélni. Barcsay Jenő Kis Monumentális festményét mindenképpen el akarta hozni tőle. Azt nem adom, makacskodott a kor egyik legismertebb művésze, hiszen ez a kép különösen közel állt hozzá.  Nem csoda: a kis kép szinte soha nem látott egyszerűséggel és tisztasággal fogalmazott meg mindent, amit Barcsay külön-külön festményein már elmondott a világról. Végül a győri gyűjtő csak meg tudta venni a nagy becsben tartott képet.

Barcsay már a kilencvenes éveiben eljött Győrbe a lakásunkba, meséli a gyűjtő fia, a testnevelőtanárként dolgozó Zsolt, aki az alkotások stílusáról, születésüknek és vásárlásuknak körülményeiről – édesanyjával, Anikóval együtt – mindent ismer, szinte valamennyi történetet tud róluk. Botozott az idős művész szobáról szobára – meséli. (Kolozsváryék elég sok pénzzel tartoztak neki, hiszen a festményeket általában csak részletre tudták megvenni.) Barcsay miután mindent végignézett, legyintett: a százezer forint fölötti összeg el van engedve.

Megnézte a gyűjteményt az irodalmi Nobel-díjas Kertész Imre író is. Amikor meglátta Farkas István Vihar után című képét, annyit tudott mondani: Ez itt van? És elkezdtek hullani a könnyei. Zsidóként Kertésznek és Farkasnak is hasonló sors jutott osztályrészül. Farkas Istvánt Auschwitzba hurcolták, de ő onnan már soha nem tért haza.

A hatalmas festményt egyébként vonattal hozták Győrbe Kolozsváryék, de arra már nem volt pénzük, hogy tehertaxit fogadjanak. Akkor még másfél kilométerre laktak a vasútállomástól. Ernő és Anikó fejük fölé emelték a keret és az üveg súlya miatt legalább 60 kilós művet, úgy vitték el a lakásukba.

Az 1930-as–’40-es évektől kezdődően minden jelentős magyar alkotónak van itt képe a 20. századból. Keserű Ilona méretében is hatalmas alkotásai takarják el az egyik falat. Ezek nemrég a világhírű londoni Tate múzeumban mutatkoztak be, mutatja Anikó a prospektusokat. Elképzelhetetlen összeget adtak volna értük, de meg sem fordult a fejünkben, hogy ne hozzuk vissza, teszi hozzá Zsolt.  Keserű Ilona képei jól felismerhetők fő motívumairól, melyek a balatonudvari temető jellegzetes sírkőformáit idézik, letisztult, mégis erőteljes formában.

De van ebben a szobában egy súlyos, kifejezetten a Kolozsváry családnak készült hármasoltár is Deim Pál szobrászművésztől és festőtől. Behajtható szárnyain titokkal.

Ország Lili szürrealista korszakának képeivel már az előtérben találkozhat a szerencsés látogató. A közép-európai sorsélményt, a zsidóság elhurcolását érthető módon fojtott szorongással megélő festőnő munkásságának felfedezése és felkarolása Kolozsváry Ernő egyik legjelentősebb gyűjtői érdeme. Ország Lili – akit joggal tartanak a kortárs európai festészet élvonalbeli alakjának – Anikó barátnője lett, így sokat voltak együtt, ameddig a festőnek megadatott.  

A gazdag gyűjteményben az említetteken kívül, mások mellett Korniss Dezső, Anna Margit, Ámos Imre, Kondor Béla, Bálint Endre, Vajda Lajos, Gulácsy Lajos, Egry József, El Kazovszkij, Nagy István és Nádler István jelentős alkotásai találhatók. Az utóbbiak Zsolt családjának lakásába kerültek, a többiek Anikóval élnek. Barátoknak, ismerősöknek és a komoly érdeklődőknek meg is mutatják a magángyűjteményt. Kolozsváry Ernőről teret neveztek el a vízügyi palota előtt. Szoborportréja pedig a városháza folyosóján áll.