„Egyik palaczkban foglaltatik a savanyú vizeknek legegyszerűbbike, mellyben a közönséges vizen, és avval egyesült szénsavon kívül semmi más ásványos rész nem találtatik” – ahogy ezt Jedlik Ányos annak idején megfogalmazta. A másik palackban pedig… A másik palackban természetes bor legyen, de abból sem mindegy, hogy milyen!

E sorok szerzője elkötelezett rajongója például a somlai boroknak, főként a Somló hegy igazi különlegességének számító juhfarknak, mégsem szódázná fel hirtelen támadt vad nyári hangulatában a vulkanikus terroir e gyöngyszemét. Különleges, fajsúlyos, ásványos ízvilágú, utánozhatatlan borok születnek e tájon, ám ezeknek leginkább szentségtörés a hígítás. A testes borok nem az intenzív illatról, könnyed aromáról szólnak, tönkretesszük őket, ha felvizezzük. Egy chardonnay, sok furmint, hárslevelű is csak úgy, magában finom.

De azt mondják a szakértők, hogy a hordó és a víz sem barátok. A való életben sem. Hordót klóros csapvízzel csakis akkor mossunk ki, ha utána már csak dézsafürdőnek szeretnénk használni. S ahogy a hordónak nem tesz jót a víz, úgy a hordós borhoz sem illik a szóda – szól a borászegyenlet.

Amikor beköszönt a verőfény és a könnyed nyáridő, keressünk egy szép ívű, kellően öblös talpas borospoharat, ne feledkezzünk meg a jégbe hűtött savanyúvízről (szóda szobahőmérsékleten még önmagában sem, kérem!), mindezt pedig egészítsük ki megfelelő arányban egy könnyű, illatos, virágos-aromás fehérborral, leginkább szárazzal, bár minimális maradék cukor még csavarhat egyet a flow-n, a jó kis nyári élményen. A friss, jó savval megáldott rozé sem megvetendő, de itt tényleg érdemes hangsúlyt fektetni a frissességre. Kevés elkeserítőbb élmény adódhat egy fáradhatatlan fröccsivó életében egy döglött rozénál, amibe buborékkal próbálnak üdeséget és életet lehelni. Halott ügy!

Vörös fröccsöt – ha jobban meggondolom – utoljára a nagyapám kezében láttam. Pedig alapvetően vörösborral is kiváló a szóda, szódával is kiváló a vörösbor, ha egyszerű, nyári vörös, nem egy pinot noir mondjuk.

Sőt az sem ördögtől való ám, ha egy finom gyöngyözőt megbolondítunk – csakis a sok bubi kedvéért – némi szódával, hogy aztán élvezhessük az orrot csiklandó, szájban kialakuló pezsgést. S mindezek után gyönyörködjünk, ahogy – Vörösmarty szavaival élve – „Fölfelé megy a borban a gyöngy”.

Kapcsolódó cikkeink:

Buboréknyi boldogság, fantasztikus Fröccsnapok elé nézünk!

Mutatjuk a Győri Rotary Fröccsnapok idei programját!