A Reflex Környezetvédő Egyesület kapta a város „zöld” díját, a Kitaibel Pál Környezetvédelmi Emlékérmet a klímavédelem, a környezeti tanácsadás, az ökológiai természetformálás, továbbá a természeti értékek megőrzése érdekében kifejtett több évtizedes tevékenységéért. Horváth Ferenccel, a szervezet elnökével beszélgettünk múltról és jövőről.

– A Reflexet 1987-ben alapította tizenegy civil. Az egyesület rövid időn belül ismertté vált a győriek előtt. Melyek voltak a legemlékezetesebb akciók?
– A legelső ügyünk a Dunához kapcsolódott. A győriekkel, illetve a szigetköziekkel próbáltuk megismertetni a bős–nagymarosi vízlépcső és a Duna elterelésének következményeit. A Duna Kör tömegeket megmozgató budapesti tiltakozásaival ellentétben, az erős vízügyi lobbi miatt ez itt nem járt sikerrel. Országos ismertségre a „Gorenje-turizmus” idején tettünk szert, amikor megnyíltak a határok, és az emberek elkezdtek átjárni Ausztriába különféle háztartási gépekért. A csomagolóanyagokat pedig már a határ előtt eldobálták az út mentén. A Reflex helyettük is szégyellte magát és szervezett egy önkéntes csapatot, akikkel busszal kimentek és összeszedték a szemetet. Ez Magyarországon és Ausztriában is nagy visszhangot keltett. Később készítettünk egy közvélemény-kutatást és megkérdeztük a győrieket, hogy szerintük melyek a legégetőbb környezeti problémák. A több ezer válaszból kiderült, hogy a városon átmenő 1-es út teherautó-forgalma, a Széchenyi téri autóparkoló, valamint a Graboplast szennyezése zavarta őket legjobban. Mi elkezdtünk dolgozni, és hamarosan kitiltották az autókat a térről, megépült a Győrt elkerülő autópálya délről, s a gyár is áttért egy környezetbarát technológiára. Ezek voltak az első sikereink, így alakult ki a társadalmi bázisunk. Ekkortájt ezerötszáz fős volt a taglétszámunk, köztük ötszázan ifjúsági tagok.

– Volt idő, amikor a városi közgyűlésben is jelen voltak…
– A nagy társadalmi támogatottságra alapozva, 1994-ben elindultunk az önkormányzati választásokon, s egy képviselőt, Lajtmann Józsefet sikerült bejuttatnunk a testületbe.

– Mivel foglalkoznak mostanában?
– A munkánk jobbára pályázatokhoz kötődik, így tudunk fennmaradni. Az elmúlt évtizedekben szerteágazó témákban dolgoztunk. Intézményeket próbáltunk meggyőzni, hogy váljanak zöld óvodává, iskolává. A lakosság segítségével felmértük a város természeti értékeit. Rengeteg javaslat érkezett, ebből összeállítottunk egy kiállítási anyagot, amit több helyen bemutattunk. Emlékezetes akciónk volt, amikor Püspökerdőben tervezett beruházás ellen tiltakoztunk, melyhez sokan csatlakoztak, legutóbb pedig a marcalvárosi Kiserdő mellett kampányoltunk. Tanácsadó irodát működtetünk, ahol a győrieket segítjük a környezetet érintő, ügyes-bajos dolgaikban. Az iskolákban, óvodákban folytatjuk a környezeti nevelést, előadásokat, szakköröket tartunk, vetélkedőket szervezünk.

– Hogyan látja az egyesület jövőjét?
– A szakmai munkánk folytatása mellett fő célunk az életben maradás, amit további pályázati támogatások elnyerése biztosíthat a számunkra. Ezenkívül keressük az utánpótlást, az elhivatott, környezetükért tenni akaró fiatalokat.