Európa több országában május 8. ünnepnap

Május 8-a sokak számára a győzelem és a felszabadulás napja. A történelemkönyvek szerint ez a második nagy világégés utolsó napja. Több európai országban hivatalosan a győzelem napjaként tartják számon, köztük Szlovákiában is.

Nagyszüleink életében mégis a szenvedés korszaka kezdődött. Gyermekkoromban sokszor hallottam a „mesét”, mely szerint az emberek alig várták, hogy a háború véget érjen, de legsötétebb rémálmaikban sem gondolták, hogy az üldöztetések csak most kezdődnek igazán.

Nagyanyám, amilyen örömmel szólt a bécsi döntés utáni visszacsatolásról, annyira szomorúan beszél az április elsejei, húsvétra eső „felszabadításról”. A mi falunkba ekkor értek ide a szovjet katonák, míg 1938-ban örömmel fogadták a magyar sereget, a szovjeteket, akik – szerintük – elfoglalták szülőföldünket, nem várták olyan nagy szeretettel. Valószínűleg egy kicsit mindenki belefásult a háborús eseményekbe, minden családnak volt hősi halottja. A békét azonban mélyen áhították, de a szovjetek kegyetlenségeire nem készültek fel.

A hadifogságba esettek millióinak nem ért véget a háború. Még a nyugati fogságba került katonák, leventék is sokat szenvedtek. De egy mondás szerint, melyet Kőrös Zoltán a Muszkaföldön című könyvben megfogalmazott: „A hadifogságból visszatérőkkel kapcsolatban elterjed egy félig viccnek vehető mondás: amikor a foglyok a szabadulásuk után Pesten leszálltak a pályaudvaron, a nyugati fogságból visszatérők hordárt kértek, míg a volt szovjet hadifoglyok hordágyat. Mint minden valóság, a hadifoglyoké sem volt ilyen fekete-fehér. A nyugatosok is mondtak hátborzongató történeteket, de a legszörnyűbb esetek – egy visszaemlékezőm szavaival élve – a ’Keleti Egyetemen’ játszódtak le.”

Az idei évben emlékezünk a kitelepítések hetvenedik évfordulójára. A lakosságcsere miatt kitoloncolt magyarok és a Csehországba deportált, kényszermunkára elhurcolt magyarok is sok borzalomról szóltak, már ha mertek, mert sokuk a mai napig fél elmondani, mi is történt velük valójában. Azok a magyarok, akiket a világháború után kivégeztek, csak azért, mert magyarnak születtek és nemzetiségüket nem voltak hajlandók megtagadni, pedig már nem beszélnek, mégis számtalan ilyen történet vált ismertté az elmúlt néhány évben. De ne keseregjünk, május nyolcadikán a második világháború végét ünnepeljük.

felvidek.hu

Fotó:Tolnai Világlapja, Stiglitz János hagyatékából