Sokan, amikor meghallják a „komposzt” szót, rögtön a kellemetlen szagokra, a rágcsálókra és a rendezetlen kupacokra gondolnak. Ezek azonban inkább régi tévhitek, mint valós problémák – mondja Nagykutasi Viktor kertész-szakíró.

Egy szakszerűen kialakított és rendszeresen gondozott komposztáló ugyanis sem büdös nem lesz, sem a kártevőknek nem válik otthonává. A jó komposztáló egyik legfontosabb ismérve, hogy megfelelően szellőzik. Az oldalain nyitott kialakítás biztosítja a levegő áramlását, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy a lebomlási folyamatok megfelelően végbemenjenek. Az oxigén jelenlétében zajló komposztálás nem jár kellemetlen szagokkal, így a komposztáló környezete is tiszta és rendezett marad.

Legalább ennyire fontos a megfelelő rétegrend kialakítása. A friss, nedves zöldhulladék – például a lenyírt fű – mellé érdemes szárazabb, földszerű anyagokat is tenni, például vakondtúrásból származó földet. A rétegek váltakozása elősegíti az egyenletes lebomlást, és megakadályozza, hogy a komposzt összeálljon vagy befülledjen.

Arra is figyelni kell, hogy mit nem dobunk a komposztálóba. Állati eredetű maradékok, hús, csontok vagy a húslevesből megmaradt zöldségek nem valók bele, mert vonzzák a rágcsálókat és kellemetlen szagokat okozhatnak. Ugyancsak nem ajánlott a tojáshéj és a kávézacc nagyobb mennyiségű komposztálása, utóbbi különösen gyorsan bepenészedhet.

A nyári időszakban a száraz, csapadékszegény időjárás külön odafigyelést igényel. A komposztáló könnyen kiszáradhat, ilyenkor lelassulnak a lebomlási folyamatok. Éppen ezért, amikor a kertet öntözzük, érdemes a komposztra is gondolni: alkalmanként 10–20 liter vizet locsoljunk a komposzt tetejére. Ezzel biztosíthatjuk a megfelelő nedvességet, amely jelentősen felgyorsítja a szerves anyagok lebomlását.

A kész komposztföldünk természetes módon javítja a talaj szerkezetét és tápanyagtartalmát, így a növények is meghálálják a gondoskodást.