Zord északi tájak, feszült atmoszféra, komoly társadalmi problémákat is boncolgató realista cselekmény. Ezek a főbb jellemzői azoknak az északi országokban íródott bűnügyi témájú műveknek, amiknek 2010-ig még összefoglaló nevük sem volt. Aztán a születési hely alapján ragadt rajtuk a skandináv jelző, míg a műfajt nordic noir-nak nevezik. A skandináv krimi ma már önálló brand, aminek Magyarországon is egyre több rajongója van.

Ha nincs egy svéd szerzőpáros az 1960-as években, névszerint Maj Sjöwall és Per Wahlöö, akkor ma valószínűleg skandináv krimi sem lenne. Európában nagyjából 30-35 éve indult vilaghódító útjára a nordic noir, hozzánk magyarokhoz, sok más jó dologgal együtt kicsit később ért ide, de ez leginkább a könyvkiadóknak volt köszönhető. Ha már betoppant, nagyot alkotott a műfaj idehaza is, tízezrek olvasták rendszeresen az elmúlt időszakban és népszerűsége egyre nő.

Nekem 20 éve Henning Mankell A fehér nőstény oroszlánjával mutatkozott be a skandináv krimi, azóta szinte minden magyar nyelven megjelent ide sorolható könyvet olvastam. Jókat és kevésbé jókat, én ebben nem vagyok válogatós. Ma már 50-nél is több északi szerző ontja bűnügyi írasait magyarra fordítva és hát azért minden nekik sem sikerülhet. De a norvég Jo Nesbo, a svéd Stig Larsson, a dán Jussi Adler-Olsen, a svéd Lars Kepler vagy az izlandi Arnaldur Indridason nevét mindenképpen kiemelném, velük a kezdő és válogatós skandináv krimi olvasók se foghatnak mellé.

És hogy mi a titka a nordic noir stílusnak, mi az ami világszerte olvasók millióit szippantja be, még a legforróbb nyári napokon is? Szerintem az, hogy sajátos, sokszor hátborzongató környezetben és kicsi, zárt közösségekben játszódnak a történetek, amelyek erős társadalomkritikát fogalmaznak meg. A krimik főszereplői vagyis a nyomozók maguk is inkább antihősök, többnyire magánéleti, alkohol vagy akár drogproblémával küzdenek, egyszerű, hétköznapi, de gondjaikkal együtt is szerethető figurák. Akiknek persze nagyon vág az eszük, másképp hogyan is bogoznák ki a szálakat.

És még egy, ami miatt ilyen népszerű a műfaj. Egyszerűen, érthető stílusban íródott a skandináv krimik többsége, rövid párbeszédek jellemzik őket, nem bonyolítják túl a szerzők a leíró, elmesélős részeket sem. Mégis, mintha az olvasó ott lenne, ahol a cselekmény játszódik, a zord, sokszor nyomasztó északi tájakon. Amelyek egyébként a valóságban kifejezetten biztonságosak, Izlandon például évente átlagosan mindössze 2-3 gyilkosság történik. De a skandináv krimiírók valahogy sohasem fogynak ki a vérfagyasztó történetekből.