Az Alzheimer Café legutóbbi vendége Kollár István, a betegségről készített díjnyertes dokumentumfilm rendezője volt. Az alkotó egyben az Alzheimer Segítő Egyesület elnöke is.

Mint ismeretes, az Alzheimer-kór, illetve a demencia megállapítása szakorvosi feladat, neurológus, pszichiáter végzi. Az orvos először felveszi az anamnézist, majd fizikális, labor- és tesztvizsgálatokat végez, melyet valamilyen agyi képalkotó eljárás, CT – vagy ritkábban MRI – követ. Bár a betegséget gyógyítani nem tudják, az egyes tünetek gyógyszerekkel enyhíthetők.

Kollár István érdekes és kényes kérdésre világított rá előadásában: vajon hány beteget diagnosztizálnak tévesen Alzheimer-kórral? Erről kevés szó esik. Sajnos hazánkban ma nem ténymegállapító, hanem kizárásos diagnosztikáról beszélhetünk. Ha fennáll a gyanú, először teszteket végeznek, de ezek csak arra szolgálnak, hogy megállapítsák, a páciens valóban demens-e. Az esetek többségében odáig jutnak el, hogy kizárják az ér eredetű demenciák csoportját. Ennél tovább viszont nem mennek. Valószínűsítik a degeneratív demenciát, és a beteget alzheimeresnek nyilvánítják, mintha a kór csupán gyűjtőfogalom lenne. A hozzátartozó szempontjából ennek első hallásra nincs igazán jelentősége, hiszen a betegség lefolyása és a végeredmény ugyanaz. Ám nagyon nem mindegy a gyógyszerelés miatt, mert ami az egyik fajta demenciára jó, a másikra nem használ. Ezért a félrediagnosztizált beteg állapota valószínűleg romlik ahelyett, hogy javulna.

„Szerencsére azért van jó pár olyan neurológus és pszichiáter Magyarországon, akik felelősségteljesen állapítják meg a pontos diagnózist, itt Győrben pedig kifejezetten jó helyzetben vagyunk ebből a szempontból” – hangsúlyozta az előadó.