A Tánc Világnapja alkalmából tette közzé honlapján Chrystal Pite, még 2026 elején írt üzenetét a Győri Balett. A kanadai koreográfus arról osztotta meg gondolatait, hogy az elnyomás, a szenvedés még mindig a világunk része; nap mint nap szembesülünk azzal, hogy az emberek, a hatalmi gépezetek mire, milyen erőszakra képesek. A tánc, a művészet pedig, akárcsak a remény, a szeretet egy formája mindebben a forrongásban.

Christal Pite üzenete a Nemzetközi Táncvilágnap alkalmából, 2026-ban:

“Mi, emberek mozgunk – a karunk kinyúl, a térdünk megroggyan, a fejünk bólint, a mellkasunk beesik, a hátunk ívbe feszül. Ugrunk, vállat vonunk, ökölbe szorítjuk a kezünket, felemeljük egymást, aztán eltaszítjuk egymást. Ez ugyanúgy nyelv, mint cselekvés. A test így beszél a szükségről, a vereségről, a bátorságról, a kétségbeesésről, a vágyról, az örömről, az ambivalenciáról, a frusztrációról, a szerelemről. Ezek a képek azért telnek meg jelentéssel a fejünkben, mert ezeket az élményeket a testünkben éltük át a legtisztábban – mert megmozdítottak minket.

Mindannyian táncosok vagyunk. Az élet mozgat minket; az élet táncoltat. A tánc egyszerre múlandó, mint a lélegzet, és szilárd, mint a csont – belőlünk van. Teret formálunk. A testünkkel írunk egy szavak nélküli nyelven, amit mélyen értünk. Amikor táncolunk, betöltjük a bennünk és a körülöttünk lévő teret.

Ahogy az élet, a tánc is létrejön és el is tűnik. Ahogy a szerelem, a tánc is felfoghatatlan. Szeretek úgy gondolni a testre, mint egy helyre – egy térre, ahol a létezés megtartott és formát kap. Amikor táncolunk, nagyon erősen jelen vagyunk ebben a „ottlétben”. Ezt 2026 elején írom, amikor úgy tűnik, nincs vége az elnyomásnak, a felfordulásnak és a szenvedésnek a világban. Nap mint nap szembesülünk azzal, mire képesek az emberek egymással, és azzal a hatalmi gépezettel, amely kimondhatatlan erőszakot finanszíroz és tart fenn emberek és a bolygó ellen. Ilyenkor a tánc felületesnek, sőt haszontalannak tűnhet. Nehéz elképzelni, mit tehet egy táncművész egy olyan világban, amelynek ennyire radikális változásra és gyógyulásra lenne szüksége.

És mégis – a művészet, akárcsak a remény, a szeretet egyik formája. Dacosan teremt a pusztítás közepette: gyógyítja a megmerevedő elmét. A művészet olyan tér, amely megtart minket, miközben együtt küzdünk a kérdéseinkkel – másképp, mint a hírek, másképp, mint a dokumentumfilmek vagy az oktatás, másképp, mint a vélemények és a közösségi média, másképp, mint az aktivizmus és a tiltakozás – de nem velük szemben.

A kreativitáson keresztül ellenállást és reményt gyűjtünk apró bátorság-, kíváncsiság-, kedvesség és együttműködés-gesztusokból. A táncban és a tánc-alkotásban bizonyítékot találunk arra, hogy
az ember több annál, mint a legutóbbi, szívszorító globális kudarcunk.
A tánc azonban nem szorul magyarázatra. Belőlünk van, mégsem tartozik nekünk semmivel. Csak egy készséges test kell neki, hogy megszülessen. Innen képes megfogalmazni a kimondhatatlant,
közvetítve köztünk és az ismeretlen között. Ezek a jelen pillanatban felvillanó, majd eltűnő szépség-nyomok mozdítanak meg minket. És miközben egyszerre testet adunk a táncnak és az eltűnésnek, szembesülünk a saját múlandóságunk is. Ugyanakkor, ha figyelünk, a tánc néha bepillantást enged a lélekbe.”

Chrystal Pite

Christal Pite, a Crystal Pite a Ballet British Columbia és William Forsythe Ballett Frankfurt társulatának egykori tagja. Harmincöt évet felölelő koreográfusi pályája során több mint hatvan művet alkotott olyan együttesek számára, mint a The Royal Ballet, a Nederlands Dans Theater, a Paris Opera Ballet és a The National Ballet of Canada. Munkái bátran foglalkoznak olyan témákkal, mint a trauma, a függőség, a konfliktus, a tudat és a halandóság. Merész és eredeti látásmódja nemzetközi elismerést hozott számára, és egy egész táncművész-generációt inspirált.

2002-ben Vancouverben megalapította a Kidd Pivot nevű társulatot, amely arra törekszik, hogy egyetemes kérdéseket sűrítsen és fordítson le olyan műalkotásokká, amelyek az emberi létezés alapvető rétegeihez kapcsolnak bennünket. A társulat világszerte ismert a tánc és színház radikális ötvözeteiről, és nemzetközi turnékon mutatja be nagy sikerű előadásait, mint például a Betroffenheit, a Revisor és az Assembly Hall (Jonathon Young társszerzővel), valamint a The Tempest Replica, a Dark Matters, a Lost Action és a The You Show.

Pite-nak számos díja van, köztük a 2022-es Governor General’s Performing Arts-díj a 2011-es Jacob’s Pillow Dance-díj és a Kanadai Művészeti Tanács 2012-es Jacqueline Lemieux-díja. 2017-ben elnyerte a Benois de la Danse díjat a The Seasons’ Canon című művéért a Paris Opera Ballet számára. 2018-ban megkapta a Grand Prix de la danse de Montréalt, és összesen öt Laurence Olivier-díjjal tüntették ki a Kidd Pivot és a The Royal Ballet számára készített alkotásaiért.