A tavaszi megújulás állt a győri Széchenyi István Egyetem „A természet ritmusa” című rendezvényének középpontjában, ahol a nemzetközi hallgatók saját országuk évszakhoz kötődő hagyományait mutatták be a zene és a dallamok segítségével. A program egyszerre adott teret az ismeretszerzésnek és a különböző kultúrák kapcsolódásának.

A Széchenyi István Egyetem több mint ezerfős, csaknem kilencven országból érkezett nemzetközi hallgatói közösségének kiemelt értéke a kulturális sokszínűség, amelyet az intézmény Nemzetközi Igazgatóságának Mobilitási és Ösztöndíjközpontja rendszeres interkulturális programokkal támogat. „A természet ritmusa” kezdeményezés ezt a megközelítést tükrözte: a résztvevők nemcsak bemutatták saját hagyományaikat, hanem közvetlen tapasztalatot is szereztek egymás szokásairól.

Az esemény tematikáját a tavasz, a megújulás és az újrakezdés gondolata határozta meg, amely szorosan kapcsolódik az ENSZ által március 20-ára kijelölt nemzetközi boldogságnap üzenetéhez. A világnap célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a jóllét, a közösségi kapcsolatok és a társadalmi egyensúly fontosságára, hangsúlyozva, hogy ezek nemcsak egyéni, hanem globális szinten is meghatározó tényezők.

A rendezvényen harminc különböző országból érkeztek hallgatók, közülük nigériai, etióp, szudáni, mongol, török, bangladesi, indonéz, indiai, ugandai és magyar fiatalok mutatták be kultúrájukat, lehetőséget adva a különbözői hallgatói hátterek találkozására. A középpontban az állt, hogy miként kapcsolják a tavasz érkezését az újjászületéshez, a szabadsághoz vagy a hagyományőrző ünnepekhez. Külön figyelmet kapott a hazai prezentáció: a nemzetközi tanulmányok szakos Bedics Anna a magyar húsvéti szokásokat ismertette, kitérve a nagypéntek jelentőségére, amely Jézus Krisztus keresztre feszítésének állít emléket, valamint a húsvétvasárnap üzenetére, amely a feltámadást ünnepli. Előadásában szólt a húsvéthétfői locsolkodás ma is élő hagyományáról is.

A program megható eleme volt, amikor a résztvevők elénekelték a „Tavaszi szél vizet áraszt” című népdalt. „Őszintén hiszem, hogy a zene képes összekapcsolni a különböző kultúrákból érkező embereket. Látni, ahogy a hallgatóink együtt énekelnek, tanulnak egymástól, és örömmel adják elő népdalunkat, egyszerre volt felemelő és megható – szép emlékeztető arra, hogy a közös élmények határokon átívelő módon teremthetnek tartós kapcsolatokat” – mondta Páliné Nyiri Sylvia, az intézmény Nemzetközi Igazgatóságának munkatársa, az Ösztöndíjprogram Keresztény Fiataloknak intézményi koordinátor, az esemény főszervezője.

Az etiópiai Netsanet Temesgen, infrastruktúra-építőmérnöki mesterszakos hallgató, az Ösztöndíjprogram Keresztény Fiataloknak ösztöndíjasa is kiemelte, hogy nagy élmény volt számára részt venni a programban, és a zenén keresztül megismerni más kultúrákat. „Büszke vagyok arra, hogy képviselhettem Etiópiát, és a magyar népdal közös éneklése is emlékezetes marad számomra” – mondta.

A szudáni Ibrahim Bakri, a Wittmann Antal Növény-, Állat- és Élelmiszertudományi Multidiszciplináris Doktori Iskola hallgatója, Stipendium Hungaricum ösztöndíjasa kiemelte: „Számos kultúrát és hagyományos dalt ismerhettem meg a világ különböző pontjairól. A tojásdíszítés közben új emberekkel találkoztam, emellett többet megtudhattam a magyar húsvéti hagyományokról is, amelyek a keresztény és népi elemeket egyaránt ötvözik.”

„Nagyon sokat jelentett számomra ez az esemény: a hazám bemutatása még erősebbé tette a kötődésemet az otthonomhoz. A magyar népdal eléneklése pedig azt erősítette meg, hogy bár különböző országokból érkeztünk, a zenén keresztül mégis könnyedén kapcsolódhatunk egymáshoz” – fogalmazott a bangladesi Khanom Sanjida ellátásilánc-menedzsment mesterszakos, önköltséges hallgató.

A Törökországból érkezett dr. Nurullah Bektas, a Multidiszciplináris Mérnöktudományi Doktori Iskola egykori Stipendium Hungaricum ösztöndíjas hallgatója számára fontos volt, hogy bemutathatta a nevruzt, amely több százmillió ember számára jelenti a tavasz ünnepét hazájában és azon túl. „Olyan volt, mintha egy darabot hozhattam volna el az otthonomból a győri egyetemi közösségbe. A »Tavaszi szél vizet áraszt« együttes éneklése még az esemény után is sokági velem maradt, emlékeztetve arra, hogy a zene nem igényel fordítást” – mondta.

Forrás: Széchenyi István Egyetem