A kultúrának is napja van. Remélhetőleg nemcsak névnapja, hanem annál több. Alkalom arra, hogy színes, tartalmas programokkal gondoljunk rá.

A kultúra az emberi szabadság lehetősége. Aki képes megélni saját kultúráját, akinek van szabadsága hozzá, az nem lesz foglya különféle idétlen szokásoknak, unalmas, érdektelen hagyományoknak, ideológiai koreográfiáknak, ostoba szónoklatoknak, giccses zenéknek, gatyaletolós színházaknak.

Ember nem létezik kultúra nélkül. A viselkedés, az öltözet, a szóhasználat, az illemtan, a gasztronómia mind a kultúra önállóan is életképes, ránk jellemző része. Akár egy alkotás, egy saját dal, egy rajz, egy igényes történet. Mindez egyfajta teremtés a magunk módján. Önkifejezése annak, ami nekünk fontos, és amiről azt gondoljuk, hogy talán másoknak is az.

Minden népnek, és minden egyénnek némileg különböző kultúrája van. A sokféleség gazdagít, gyönyörködtet és szórakoztat. Azt mutatja, hogy mindenkinek van saját maga ácsolta színpada ezen a világon. Persze a kultúrának, ezen belül a másokra is ható művészeteknek vannak esztétikai követelményei is. Esetenként újonnan merészek, vagy éppen a múltat konzervatívan hordozók.

Egy város akkor lakható, ha a csöndes, elmélkedő nyugalomnak, a polgárpukkasztó eredetiségnek, mindenféle színnek és illatnak teret ad, sőt csábít a megújulásra, a kor kifejezésére, megfogalmazására. Hogy megpróbáljuk kitalálni, miért is vagyunk ezen a Földön.

Nyitóképünk illusztráció!